T-34 (2018)

T-34

Kategória:

Akció Háborús

Tartalom:

A T-34 abban különbözik az elmúlt évek más orosz háborús filmjeitől, hogy úgy hirdetik: A Halálos iramban tankokkal, és az itt mutatott tankok valóban elképesztő és lehetetlen kunsztokat produkálnak, de halkan megjegyezném, hogy tank a Halálos iram filmekben is szerepelt már. Minden más olyan, mint az elmúlt időszak más filmjei: morcos, megviselt hősök küzdenek a makulátlanul tiszta, gépszerűen harcoló nácik ellen óriási CGI robbanások közepette, felvonultatva a háború szinte teljes arzenálját, profi, de mégsem hollywoodi szintű számítógépes grafikával megteremtett csatajelenetek egész során. Persze van itt egy kis lágerfilm beütés is, hőseink csíkos rabruhában szerepelnek – ez a szocialista időkben sokáig tabutéma volt, mert szovjet katona nem eshetett fogságba, még sebesülten, ájultan sem –, és van szerelmi szál is egy szintén fogságba esett, csinos ápolónőnek köszönhetően Aki a szocializmusban nőtt fel, az jól ismeri a szovjet háborús filmeket, ahol elszánt hazafiak a párttagsági könyvüket szorongatva vagy legyőzik a túlerőt, vagy az utolsó csepp vérüket adják Oroszország anyácskáért. Az eszelős tekintető nácik pedig csak hullanak, mint a legyek. Persze voltak kivételek, valóban az emberi szenvedésről és a túlélésről szóló darabok, mint az Iván gyermekkora, az Ellenőrzés az utakon vagy Jöjj, és lásd!, de a fősodor a határtalan hősiességről és a valóban lenyűgöző látványról szólt. És ez így van ma is, és én furcsa módon imádom az ilyen filmeket – és elég sokan vannak még így ezzel szerte a világon. Az új orosz filmgyártás már hosszú évek óta ontja magából a látványos II. háborús filmeket, szuperlátványos, szuperhősies darabokat, különösen évfordulók idején, megünnepelve minden nagy és kicsi győzelmet. Ilyen volt Fjodor Bondarcsuk lángtengerben fürdő gigászi eposza, a Sztálingrád (2013), de készült film a Krím-félsziget védelméről és a breszti erőd kitartásáról, szinte mindenről, ami hősies volt, mint Panfilov 28 gárdistájának önfeláldozása, vagy a szovjet harckocsizók harcáról a német Tigrisek ellen – és most újra a tankokról van szó. Aleksei Sidorov (Boksz a sötétben) munkája állítólag megtörtént eset dolgoz fel, rém egyszerű címét pedig a világháború legikonikusabb szovjet fegyveréről, a T-34-es páncélosról kapta. Hősei fogságba esett harckocsizók, akik egy bizarr feladatot kapnak a szadista, sebhelyes arcú táborparancsnoktól: üzemeljenek be egy zsákmányul ejtett, leharcolt T-34-est, és a lőtéren szolgáljanak benne élő céltáblaként a közeli harckocsizó iskola kadétjai számára. Hőseink nem kapnak lőszert, hogy visszalőhessenek, viszont szökési tervüket erre a páncélosra építik. A T-34 abban különbözik az elmúlt évek más orosz háborús filmjeitől, hogy úgy hirdetik: A Halálos iramban tankokkal, és az itt mutatott tankok valóban elképesztő és lehetetlen kunsztokat produkálnak, de halkan megjegyezném, hogy tank a Halálos iram filmekben is szerepelt már. Minden más olyan, mint az elmúlt időszak más filmjei: morcos, megviselt hősök küzdenek a makulátlanul tiszta, gépszerűen harcoló nácik ellen óriási CGI robbanások közepette, felvonultatva a háború szinte teljes arzenálját, profi, de mégsem hollywoodi szintű számítógépes grafikával megteremtett csatajelenetek egész során. Persze van itt egy kis lágerfilm beütés is, hőseink csíkos rabruhában szerepelnek – ez a szocialista időkben sokáig tabutéma volt, mert szovjet katona nem eshetett fogságba, még sebesülten, ájultan sem –, és van szerelmi szál is egy szintén fogságba esett, csinos ápolónőnek köszönhetően.