Zinnemann kedvenc filmje és egyben a hidegháborús korszak, sőt az egész westerntörténet egyik fő műve. A múlt századi fényképeket idéző híradószerűséggel és - hála az Oscar-díjjal kitüntetett, rendkívül feszes vágásnak - a feszültség végsőkig fokozásával tárja elénk a nyugalomba vonuló, megfáradt seriff drámáját, akit sorra magára hagynak a vadnyugati kisváros lakói, félvén a déli vonattal érkező börtönviselt bandita bosszújától. "A film a lelkiismeretről szól.Nem western, csak történetesen a Vadnyugaton játszódik. Egy emberről szól, akinek menekülnie kell. Aztán egyszer csak megáll, és azt mondja: Nem tudom tovább csinálni. Vissza kell mennie. És visszamegy, vállalja a következményeket a végsőkig."
